Ratcliffe váratlan moszkvai útja az ukrajnai rendezés előkészítésétől az eszkaláció kezelésén át az orosz katonai szándékok felméréséig több lehetséges célt szolgálhatott
John Ratcliffe CIA-igazgató augusztus 25-i moszkvai látogatásáról egy nappal később már lényegesen többet tudunk. A Kreml megerősítette, hogy az amerikai hírszerzés vezetője orosz hírszerzési tisztviselőkkel tárgyalt. Vlagyimir Putyin nem vett részt a találkozón, de annak eredményéről azonnal tájékoztatták. Donald Trump „félig rutinszerűnek” nevezte az utat, ugyanakkor azt mondta, hogy „valami kisülhet belőle”, majd közvetlenül az ukrajnai háború lezárásáról beszélt. Washington közben arra kérte Kijevet, hogy Ratcliffe látogatása alatt korlátozza a Moszkva, Szentpétervár és egyes északi orosz területek elleni csapásokat. Mindez arra utal, hogy Ukrajna és az eszkaláció kezelése fontos szerepet játszhatott a látogatásban. A pontos napirend azonban továbbra sem ismert, ezért az esetleges orosz katonai készülődés, Irán, fogolycsere és más hírszerzési kérdések sem zárhatók ki. A legfontosabb kérdés így nem egyszerűen az, miről tárgyalt Ratcliffe Moszkvában. Sokkal inkább az, hogy mi vált annyira sürgőssé, hogy a két szolgálat között már létező telefonos kapcsolat ezúttal nem volt elegendő.
Summary – EN
CIA Director John Ratcliffe’s unannounced visit to Moscow on 25 August has become clearer as new information emerged. The Kremlin confirmed that Ratcliffe held talks with Russian intelligence officials. President Vladimir Putin did not participate but was immediately briefed on the outcome. Donald Trump described the mission as “semi-routine”, while also suggesting that “something may come out of it” and linking his comments to efforts to end the war in Ukraine. Washington also asked Kyiv to limit attacks on Moscow, St Petersburg and some northern Russian regions during Ratcliffe’s visit. These developments suggest that Ukraine and escalation management may have played an important role in the mission. The precise agenda nevertheless remains undisclosed, leaving Russian military intentions, Iran, prisoner issues and other intelligence matters as possible additional topics. The central question is therefore not simply what Ratcliffe discussed in Moscow, but what had become sufficiently urgent to require a rare face-to-face intelligence meeting.
A stratégiai köd mögött felsejlik a valóság részlete
Augusztus 25-én egy amerikai C-17A Globemaster III katonai szállítógép érkezése keltette fel a figyelmet a moszkvai Vnukovo repülőtéren. A gép a Washington melletti Joint Base Andrewsról indult, Riga érintésével érkezett az orosz fővárosba, majd mintegy nyolc és fél órával később ismét Lettország felé távozott. Hamarosan kiderült, hogy John Ratcliffe CIA-igazgató utazott Moszkvába. Ez volt az első ismert CIA-igazgatói látogatás az orosz fővárosban William Burns 2021. novemberi útja óta.[1][2]
A látogatást kezdetben mindkét fél szokatlan visszafogottsággal kezelte. Washington nem közölt részleteket, Dmitrij Peszkov pedig kedden még azt mondta, nincs információja az amerikai katonai gép érkezéséről. Szerdára azonban megváltozott a helyzet. A Kreml szóvivője megerősítette Ratcliffe jelenlétét, és közölte, hogy az amerikai hírszerzés vezetője orosz hírszerzési tisztviselőkkel tárgyalt. Vlagyimir Putyinnal nem találkozott, ilyen találkozót nem is terveztek, az orosz elnököt ugyanakkor haladéktalanul tájékoztatták a megbeszélések eredményéről.[2][3]
Ez utóbbi részlet sokat elmond a látogatás jellegéről. Ratcliffe-nek nem kellett közvetlenül Putyinnal tárgyalnia ahhoz, hogy az amerikai üzenetek gyorsan eljussanak az orosz elnökhöz. Ugyanez fordítva is működhetett. A hírszerzési csatorna lehetőséget ad arra, hogy a felek a nyilvános diplomácia megkerülésével közvetítsenek érzékeny üzeneteket, tisztázzák szándékaikat vagy felmérjék a másik fél reakcióját.
Peszkov pozitív folyamatnak nevezte, hogy az amerikai és az orosz hírszerző szolgálatok kapcsolatban maradnak. Rögtön hozzátette azonban, hogy ebből még korai lenne az amerikai–orosz kapcsolatok általános javulására következtetni. Szerinte a kétoldalú viszony továbbra is mély válságban van.[3] A két állítás együtt pontosan mutatja a helyzet kettősségét. A politikai szembenállás változatlan, miközben a háttérben működik egy olyan kommunikációs csatorna, amelyet egyik fél sem akar teljesen elveszíteni.
Donald Trump szerdai megszólalása valamivel közelebb vitt ahhoz, hogy megértsük, miért lehetett erre éppen most szükség. Az amerikai elnök „semi-routine”, vagyis nagyjából félig rutinszerű látogatásként írta le Ratcliffe útját. Ugyanakkor hozzátette, hogy „valami kisülhet belőle”, majd rögtön arról beszélt, hogy kormánya keményen dolgozik az ukrajnai háború lezárásán.[3] Trump szerint Moszkva és Kijev is szeretné, ha véget érne a konfliktus. Amikor arról kérdezték, hogy Ratcliffe esetleg egy NATO elleni orosz lépéssel vagy az Irán elleni amerikai szankciókkal kapcsolatban vitt-e üzenetet Moszkvába, mindkét feltételezést tagadta.[3]
Trump kijelentése önmagában nem bizonyítja, hogy Ratcliffe béketárgyalást folytatott. Az ukrajnai kapcsolatot azonban már nehéz figyelmen kívül hagyni.
Tárgyalás után ismét Moszkva a célpont
A látogatás egyik legérdekesebb részlete nem Moszkvából, hanem Kijevből érkezett. Washington előzetesen értesítette Ukrajnát arról, hogy magas rangú amerikai delegáció utazik Oroszországba, és arra kérte az ukrán vezetést, hogy a látogatás idejére korlátozza bizonyos orosz területek elleni csapásokat.[4][5]
Az első hírek még Moszkva és Szentpétervár megkíméléséről szóltak. Később egy magas rangú ukrán tisztviselő pontosította, hogy a kérés bizonyos északi területekre is vonatkozott, más orosz célpontok elleni műveletek azonban folytatódhattak.[5] Nem általános tűzszünetről volt tehát szó. Washington egy földrajzilag és időben korlátozott műveleti szünetet kért, amely mindenekelőtt az amerikai delegáció biztonságát szolgálhatta.
Az ukrán fél eleget tett a kérésnek. Ratcliffe távozása után néhány órával azonban ismét drónok indultak Moszkva felé. Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester szerint legalább tíz támadó eszközt semmisítettek meg.[6]
Az eseménysor jól mutatja, mennyire szorosan fonódik össze a katonai nyomás és a háttérkommunikáció. A hadműveletek nem álltak le azért, mert Washington és Moszkva tárgyalt. Csak annyira módosultak, amennyire azt az amerikai delegáció biztonsága megkövetelte. Amint ez a körülmény megszűnt, a Moszkva elleni támadások is újraindultak.
1. ábra – Ukrán mélységi támadások Oroszország területén a vizsgált időszakban.
A térkép az Ukrajna Front Interaktív Térkép OSINT-adatgyűjtése alapján azonosított oroszországi mélységi aktivitást mutatja. Az öt külön kiemelt esemény a térképen szereplő fontosabb, részletesebben azonosított támadásokat jelöli, de nem jelenti az összes észlelt eseményt: a további pontok más azonosított vagy lokalizált aktivitásokat mutatnak. A vizualizáció ezért nem teljes körű támadási jegyzék, hanem a nyílt forrásokból azonosítható ukrán mélységi műveletek földrajzi kiterjedését szemlélteti.
Forrás: Törésvonalak – Ukrajna Front Interaktív Térkép, saját OSINT-adatgyűjtés és adatfeldolgozás.[11]
A mélységi műveletek földrajzi képe ezt a kettősséget tovább erősíti. Az öt kiemelt támadás mellett a térképen több további azonosított aktivitási pont is látható, vagyis Ratcliffe látogatása nem egy alacsony intenzitású katonai időszakba esett. A korlátozás ezért nem az Oroszország elleni ukrán mélységi kampány felfüggesztését jelentette, hanem annak egy szűk földrajzi és időbeli módosítását. Ez különösen fontossá teszi a Moszkva elleni támadások gyors újraindulását a CIA-igazgató távozása után.[6][11]
Ez arra utal, hogy a hírszerzési csatorna megnyitása önmagában nem jelentett politikai vagy katonai enyhülést. Washington egyszerre próbálhatta fenntartani az Oroszországra nehezedő nyomást és megakadályozni, hogy egy váratlan katonai esemény ellehetetlenítse a közvetlen kommunikációt. A diplomácia és a katonai nyomás ebben a helyzetben nem egymást követő szakaszokként jelenik meg. Párhuzamosan működnek.
Ehhez illeszkedik Trump korábban felvázolt tárgyalási elképzelése is. Az amerikai elnök már beszélt arról, hogy Putyin és Zelenszkij akár először nélküle is találkozhatna. Trump elképzelése szerint meg lehetne nézni, mire jut egymással a két vezető, és az Egyesült Államok elnöke csak akkor kapcsolódna be közvetlenül, ha erre a megállapodás lezárásához szükség lenne.[7]
Moszkva álláspontja ettől eltér. Az orosz vezetés korábban azt jelezte, hogy Putyin hajlandó lehet találkozni Zelenszkijjel, de egy ilyen csúcstalálkozónak inkább egy már előkészített megállapodást kellene lezárnia. Orosz részről tehát a vezetői találkozó inkább a tárgyalási folyamat végpontja lenne, nem annak kiindulása.[8]
A különbség jelentős. Egy közvetlen Putyin–Zelenszkij találkozó előtt ezért nemcsak a békefeltételeket kellene közelíteni, hanem arról is meg kellene egyezni, milyen szerepet szánnak magának a csúcstalálkozónak. Egy hírszerzési háttércsatorna alkalmas lehet arra, hogy Washington még a nyilvános diplomácia előtt felmérje, van-e olyan minimális közös terület, amely mellett érdemes lenne továbblépni.
Ratcliffe ebben az értelmezésben nem feltétlenül békeajánlatot vitt Moszkvába. Elképzelhető, hogy azt próbálta felmérni, van-e egyáltalán olyan orosz tárgyalási pozíció, amely mellett a következő politikai lépésnek lenne értelme.
Egy érdekes részlet azonban óvatosságra int. Augusztus 26. estig Ukrajna az egyik, az ügyet ismerő forrás szerint még nem kapta meg a Ratcliffe tárgyalásairól korábban ígért amerikai tájékoztatást.[9] Ez önmagában nem rendkívüli, hiszen egy hírszerzési találkozó eredményének feldolgozása időt vehet igénybe. Mégis jelzi, hogy a moszkvai megbeszélések tartalma egyelőre Washington legszűkebb döntéshozói körében maradhat.
A tárgyalási lehetőség és az eszkaláció veszélye ugyanannak a problémának két oldala
Az ukrajnai háború jelenlegi szakaszában a tárgyalási lehetőségek és az eszkaláció kezelése egyre kevésbé választhatók szét. Ukrajna egyre nagyobb hatótávolságú csapásokat hajt végre Oroszország területén, miközben Moszkva fokozza az Ukrajna elleni drón- és rakétatámadásokat. Az orosz energetikai infrastruktúra, katonai létesítmények és más mélységi célpontok elleni ukrán támadások már nemcsak katonai, hanem gazdasági nyomást is gyakorolnak Oroszországra.[1]
Moszkva közben rendszeresen felveti az amerikai hírszerzési támogatás szerepét ezekben a műveletekben. Ez különösen érzékeny kérdés. Washington érdekelt abban, hogy Ukrajna képes legyen növelni Oroszország háborús költségeit, ugyanakkor el akarja kerülni azt a pontot, ahol Moszkva egy ukrán műveletet már közvetlen amerikai támadásként értelmez.
A CIA és az orosz hírszerző szolgálatok közötti kapcsolat éppen az ilyen helyzetekben válik fontossá. A háttércsatorna lehetőséget ad arra, hogy a felek tisztázzák vörös vonalaikat anélkül, hogy ehhez nyilvános politikai engedményeket kellene tenniük.
Ennek van közvetlen történelmi előzménye. William Burns CIA-igazgató 2022 novemberében Törökországban találkozott Szergej Nariskinnal, az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetőjével. Burns akkor arra figyelmeztette Moszkvát, milyen következményekkel járna nukleáris fegyver alkalmazása Ukrajnában.[5] A hírszerzési csatorna tehát korábban is olyan biztonsági biztosítékként működött, amelynek célja nem a két ország közötti konfliktus megszüntetése, hanem annak megakadályozása volt, hogy az ellenőrizhetetlenné váljon.
Ratcliffe mostani útjában ezért nem feltétlenül kell választani a tárgyalási előkészítés és az eszkalációkezelés között. A kettő összetartozhat. Ha Washington politikai lehetőséget keres a háború lezárására, közben azt is biztosítania kell, hogy egy katonai incidens ne zárja be ezt az ablakot.
mi van, ha Moszkva valójában a háború következő szakaszára készül?
Ez vezet el a látogatás egyik komolyabb lehetséges magyarázatához. Amerikai hírszerzési értékelések az utóbbi időben arra figyelmeztettek, hogy Putyin kockázatvállalási hajlandósága változhat, és Moszkva egyre inkább kész lehet olyan hibrid vagy más, korlátozott műveletekre, amelyekkel tesztelheti a NATO és a Trump-adminisztráció reakcióját.[10]
Ezzel párhuzamosan olyan értesülések is megjelentek, amelyek egy esetleges újabb orosz katonai mozgósítás előkészítéséről szólnak. Ezeket jelenleg nem lehet bizonyított tényként kezelni. Moszkva tagadja az ilyen terveket, és Trump is kizárta, hogy Ratcliffe útjának oka egy közvetlen NATO elleni orosz támadás veszélye lett volna.
A hírszerzési háttér azonban ettől még fontos. Ha Washington valóban olyan jeleket lát, amelyek arra utalnak, hogy Moszkva katonailag a konfliktus újabb szakaszára készül, az alapvetően befolyásolja az ukrajnai tárgyalások értékelését. Másképp kell értelmezni egy orosz békejavaslatot akkor, ha közben a hadsereg hosszabb háborúra készül.
Itt válik érdekessé William Burns 2021-es moszkvai útjának párhuzama. Burns akkor néhány hónappal a teljes körű invázió előtt érkezett az orosz fővárosba. Washington már komoly hírszerzési információkkal rendelkezett az orosz katonai készülődésről, és közvetlenül próbálta jelezni Moszkvának a várható következményeket.[1]
A két helyzet természetesen nem azonos. 2021-ben egy még el nem kezdődött háború volt a kérdés. 2026-ban egy évek óta tartó konfliktus folytatásának vagy lezárásának feltételeiről beszélünk. A hasonlóság inkább az alkalmazott eszközben van. Amikor Washington olyan érzékeny stratégiai információval vagy üzenettel rendelkezik, amelyet nem akar kizárólag diplomáciai úton kezelni, a CIA igazgatója különleges közvetítővé válhat.
Ukrajna lehetett a központi kérdés, de aligha az egyetlen amerikai–orosz biztonsági probléma
Az ukrajnai szál erősödése miatt nem érdemes figyelmen kívül hagyni a szélesebb amerikai–orosz hírszerzési kapcsolatot sem. Egy többórás találkozón több olyan kérdés is előkerülhetett, amelyben Washingtonnak és Moszkvának egyszerre vannak egymással ellentétes érdekei és közös kockázatai.
Az egyik ilyen terület Irán. Oroszország és Teherán között az elmúlt években jelentősen mélyült a katonai és stratégiai együttműködés. Amerikai hírszerzési információkra hivatkozó beszámolók szerint Moszkva olyan adatokat is átadhatott Iránnak, amelyek amerikai hadihajók, repülőgépek vagy más regionális eszközök elleni támadásokhoz használhatók. Az amerikai értékelések ugyanakkor nem állapították meg, hogy Oroszország közvetlenül irányítaná Iránt ezeknek az információknak a felhasználásában.[5]
Ez közvetlen amerikai biztonsági érdekeket érint. Egy CIA–orosz hírszerzési találkozón ezért logikus lenne annak tisztázása, hol húzódnak Washington vörös vonalai az Iránnak nyújtott orosz támogatással kapcsolatban.
Trump szerdai nyilatkozata ugyanakkor gyengíti azt a feltételezést, hogy ez lett volna Ratcliffe küldetésének fő oka. Az amerikai elnök kifejezetten tagadta, hogy a CIA igazgatója az Irán elleni szankciók miatt utazott volna Moszkvába.[3] Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a szélesebb közel-keleti biztonsági kérdések egyáltalán nem kerültek szóba. Az Egyesült Államok és Irán közötti tartós rendezési kísérletek eközben továbbra is elakadtak, miközben Moszkva Teherán egyik legfontosabb partnere maradt.[3][5]
2. ábra – Stratégiai nyomás az USA–Irán konfliktusban, 2026. július 27. – augusztus 25.
A Strategic Pressure a Törésvonalak Conflict End Matrix rendszerének összetett mutatója. A modell a gyűjtött konfliktusesemények alapján becsüli, hogy az egyes felek katonai, politikai és más stratégiai lépései mekkora nyomást gyakorolnak az ellenfélre. A magasabb érték nagyobb stratégiai nyomást jelez; nem katonai erőviszonyt, területi fölényt vagy a konfliktus megnyerésének valószínűségét méri. Augusztus 25-én az amerikai stratégiai nyomás 47, az iráni 31, az összesített érték 39 pont volt. A hétnapos –2,5 pontos momentum az előző héthez képest mérséklődő össznyomást jelzett.
Forrás: Törésvonalak – Conflict End Matrix, Iran Strike Dashboard; saját OSINT-adatgyűjtés és modellalapú adatfeldolgozás.[12]
A konfliktus saját adatai is árnyalják az iráni magyarázat súlyát. Augusztus 25-én a Conflict End Matrix amerikai stratégiai nyomásértéke 47, az iráni 31, az összesített mutató pedig 39 ponton állt. A hétnapos momentum ugyanakkor –2,5 pont volt, vagyis a modell nem gyorsuló, hanem mérséklődő össznyomást jelzett.[12] Ez nem zárja ki, hogy Irán vagy az orosz–iráni együttműködés szóba került Moszkvában. Inkább azt erősíti, hogy az iráni szálat érdemes másodlagos biztonsági kérdésként kezelni, nem pedig Ratcliffe útjának elsődleges magyarázataként.
A két hírszerző szolgálat kapcsolata ráadásul nem kizárólag geopolitikai válságokról szól. A CIA korábban szerepet játszott amerikai–orosz fogolycserékben is. Ratcliffe személyesen vett részt Ksenia Karelina amerikai–orosz kettős állampolgár 2025-ös szabadon bocsátásának egyeztetésében, a szolgálat pedig a 2024-es nagy fogolycsere előkészítésében is közreműködött.[10] Augusztus 26-án egy kisebb orosz–ukrán hadifogolycsere is történt, bár jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy ennek közvetlen kapcsolata lett volna Ratcliffe látogatásával.[10]
Mindez inkább arra utal, hogy nem feltétlenül egyetlen napirendi pontot kell keresni. Ukrajna lehetett a találkozó központi kérdése, de egy magas szintű hírszerzési egyeztetés alkalmat adhatott más sürgős biztonsági ügyek rendezésére vagy legalább azok felvetésére is.
A választ nem Moszkvában, hanem az utána következő eseményekben kell keresni
A jelenleg ismert információkból nem lehet biztosan megállapítani, mi volt Ratcliffe moszkvai útjának elsődleges célja. A legerősebb jelek Ukrajna felé mutatnak. Trump maga kapcsolta össze a látogatást a háború lezárására tett erőfeszítésekkel. Washington a CIA-igazgató jelenléte miatt korlátozott műveleti szünetet kért Kijevtől. A két hírszerző szolgálat között pedig létezik olyan közvetlen csatorna, amelyet korábban is az eszkaláció kezelésére használtak.
Ebből még nem következik, hogy titkos béketárgyalás zajlott. Sokkal inkább egy összetettebb küldetés képe rajzolódik ki. Washington egyszerre próbálhatta felmérni Moszkva tárgyalási hajlandóságát és katonai szándékait, miközben az eszkaláció korlátozására is törekedett. Ehhez társulhattak más amerikai–orosz biztonsági kérdések, Irántól a fogolyügyekig.
Trump korábbi elképzelése egy olyan Putyin–Zelenszkij találkozóról, amelynek első szakaszában ő maga sem feltétlenül venne részt, ebbe a képbe is beleilleszthető. Egy ilyen találkozó előtt ugyanis valakinek fel kell mérnie, hogy létezik-e egyáltalán olyan közös minimum, amelyről a két elnök érdemben beszélhet. Moszkvának és Washingtonnak közben azt is értenie kell, hol húzódnak azok a katonai határok, amelyek átlépése már veszélyesebb amerikai–orosz konfrontációhoz vezethet.
Ratcliffe látogatásának valódi jelentőségét ezért valószínűleg az utána következő események fogják megmutatni. Ha megkezdődik egy Putyin–Zelenszkij találkozó konkrét előkészítése, a moszkvai út utólag egy ilyen folyamat előzetes lépéseként értelmezhető. Ha tartósan változik az ukrán mélységi csapások mintázata, az az eszkalációkezelési értelmezést erősítheti. Ha pedig valóban megjelennek egy újabb orosz katonai mozgósítás vagy más jelentős katonai lépés jelei, egészen más fénytörésbe kerülhet a CIA igazgatójának küldetése.
Egyelőre ezért Ratcliffe moszkvai útja nem a közelgő béke bizonyítéka. Ennél talán fontosabb dolgot mutat meg. Washington és Moszkva a nyilvános konfrontáció mögött továbbra is fenntart egy közvetlen kommunikációs csatornát, amelyhez akkor nyúlnak, amikor különösen érzékeny vagy veszélyes kérdéseket kell kezelni.
A CIA és az orosz szolgálatok telefonon eddig is kapcsolatban álltak. Ratcliffe és az orosz hírszerzés vezetői számára tehát nem kellett Moszkvába repülni ahhoz, hogy egyszerűen beszéljenek egymással.
Éppen ezért a látogatás legérdekesebb kérdése továbbra is nyitva marad:
Mi volt most annyira sürgős, érzékeny vagy veszélyes, hogy a CIA igazgatójának személyesen kellett Moszkvába repülnie?
A választ valószínűleg nem egy hivatalos közlemény fogja megadni. Sokkal inkább az, ami a következő napokban és hetekben Ukrajnában, Moszkvában és az amerikai–orosz kapcsolatokban történik.
Források
[1] The Washington Post, CIA director’s secretive visit to Moscow stirs mystery, 2026. augusztus 25–26.
[2] Telex, A Kreml szóvivője szerint a hírszerző ügynökségek közötti kapcsolattartás miatt látogatott Moszkvába a CIA igazgatója, 2026. augusztus 26.
[3] Reuters, Kremlin says US spy chief met with Russian counterparts during Moscow visit, 2026. augusztus 26.
[4] Kyiv Independent, US asked Ukraine to refrain from striking Moscow during CIA chief’s visit, 2026. augusztus 25.
[5] Associated Press, The Kremlin says the CIA director held talks in Moscow with his intelligence counterparts, 2026. augusztus 26.
[6] ABC News, Ukrainian drone attacks on Moscow resume hours after Ratcliffe visit, 2026. augusztus 26.
[7] Donald Trump korábbi nyilatkozata a Putyin–Zelenszkij közvetlen találkozó lehetőségéről és saját későbbi bekapcsolódásáról.
[8] Korábbi orosz nyilatkozatok egy lehetséges Putyin–Zelenszkij találkozó feltételeiről.
[9] Kyiv Independent, Trump says CIA chief’s Russia trip was ‘semi-routine’ as Ukraine still awaits briefing, 2026. augusztus 26.
[10] CBS News, CIA Director John Ratcliffe met Russian intel counterparts on secretive visit to Moscow, 2026. augusztus 26.
[11]Törésvonalak – Ukrajna Front Interaktív Térkép, saját OSINT-adatgyűjtés és adatfeldolgozás.
12] Törésvonalak – Conflict End Matrix, Iran Strike Dashboard. Strategic Pressure, 2026. augusztus 25-i állapot. Saját OSINT-adatgyűjtés és modellalapú adatfeldolgozás. USA Strategic Pressure: 47; Iran Strategic Pressure: 31; Overall Strategic Pressure: 39; 7-day momentum: –2,5.