„A modern konfliktusok nemcsak a harctéren zajlanak, hanem a piacokon és a percepciók szintjén is egyszerre formálódnak.”
A vizsgálat célja az USA–Irán konfliktus rövid távú dinamikájának nyomon követése napi híralapú indikátorok segítségével. A konfliktusindex a médiában megjelenő katonai, politikai és gazdasági jelzések intenzitását sűríti egyetlen mutatóba. Az elemzés ezt az indexet más mutatókkal, különösen az olajárakkal és a stratégiai chokepointokkal együtt értelmezi. Az alkalmazott módszer egy híralapú indikátorrendszerre épül, ahol az események kategorizálásra és súlyozásra kerülnek. A konfliktusindex nem az események számát méri, hanem azok hatását. A rövid távú ingadozások csökkentésére 3 napos mozgóátlag került alkalmazásra, míg a trendvonal a folyamat általános irányát mutatja.
A vizsgált időszak elején jelentős negatív kilengések jelennek meg. Az index több esetben eléri a -2,3 és -2,5 közötti tartományt, ami erős eszkalációra utal. Ezek az iráni katonai válaszlépésekhez és a Hormuzi-szoros lezárásának lehetőségéhez köthetők. Ez utóbbi különösen fontos, mivel globális gazdasági hatással bír. Ezt jól mutatja a Brent olajár, amely a vizsgált időszakban körülbelül 70 dollárról közel 100 dollárig emelkedik. A konfliktus tehát már ebben a szakaszban túllép a regionális kereteken.
Ezt követően részleges stabilizáció figyelhető meg. Az iráni támadások intenzitása csökken, és a konfliktusindex -1,8 és -1,5 között mozog. Ez a javulás azonban nem tartós. A későbbi kilengések egyértelműen jelzik a helyzet törékenységét. A politikai kommunikáció – különösen az amerikai fél részéről – csak korlátozott hatást gyakorol. A konfliktus alakulását továbbra is elsősorban a katonai események határozzák meg.
A kiegészítő ábrák fontos értelmezési keretet adnak. A chokepoint-kockázati összehasonlítás kiemeli a Hormuzi-szoros szerepét, amelynek értéke közel 0,20. Ez jóval magasabb, mint a Bab el-Mandeb (~0,06) vagy a Szuezi-csatorna (~0,04) értéke. Emiatt minden ide kapcsolódó esemény erősen hat a konfliktusindexre és az olajpiacra is. A konfliktus tehát nemcsak intenzitásában, hanem földrajzi súlypontjában is meghatározott.
Az olajár, a globális kockázati index és a közel-keleti hatás szoros együttmozgást mutat. A konfliktus erősödése az olajár gyors emelkedésével jár. A csökkenés viszont lassabb ütemű. Ez arra utal, hogy a piacok a bizonytalanságot tartósabban árazzák be. A napi változásokat bemutató grafikon ezt tovább erősíti, ahol az olajár változása több esetben eléri a ±10% körüli szintet. A konfliktusindex szintén jelentős napi kilengéseket mutat.
A kilengések egy része nem közvetlen katonai eseményekhez kapcsolódik. Gyakran politikai nyilatkozatok és várakozások váltják ki őket. Ez különösen a jelenlegi szakaszban figyelhető meg. Az amerikai és iráni vezetők kommunikációja növeli a rövid távú volatilitást, és egyfajta információs zajként jelenik meg a rendszerben.
A legfrissebb adatok alapján a konfliktus egy törékeny tűzszüneti szakaszba lépett. Ez nem jelent valódi megoldást. A feszültség csökkent, de nem szűnt meg. A trendvonal enyhe javulást mutat, ugyanakkor a napi értékek továbbra is -1,8 és -1,4 között ingadoznak. A katonai jelenlét fennmarad, és a gazdasági mutatók is magas kockázatot jeleznek.
Összességében a konfliktus nem tekinthető lezártnak. Inkább egy instabil egyensúly alakult ki. Ebben egyszerre van jelen a deeszkaláció lehetősége és az újraeszkaláció kockázata. A konfliktusindex és a gazdasági mutatók együtt egy összetett rendszert írnak le, ahol a katonai események, a stratégiai szűk keresztmetszetek és a piaci reakciók egyaránt meghatározó szerepet játszanak.
