Lead
Szíria helyzete kevesebb mint két év alatt alapvetően átalakult. Bassár el-Aszad rendszerének 2024. decemberi bukása után még az volt az egyik legfontosabb kérdés, hogy sikerül-e egyben tartani az országot, és létrejöhet-e működőképes politikai átmenet. 2026 őszére azonban már egy másik folyamat is kirajzolódik. Szíria ismét a közel-keleti geopolitika egyik fontos szereplőjévé válik. Az Európai Unió fokozatosan normalizálja kapcsolatait Damaszkusszal, miközben Törökország növeli politikai és biztonsági befolyását. Izrael saját biztonsági érdekeinek védelmében igyekszik korlátozni egy számára kedvezőtlen új regionális erőegyensúly kialakulását. Oroszország pedig – a korábbi várakozásokkal szemben – nem vonult ki teljesen Szíriából, hanem megpróbálja új alapokra helyezni katonai jelenlétét. Mindez egy olyan országban történik, ahol a gazdasági helyzet továbbra is rendkívül törékeny, és a vallási, etnikai, valamint politikai törésvonalak sem tűntek el. Szíria ezért már nem egyszerűen egy polgárháború utáni térség, hanem egy új regionális erőegyensúly egyik legfontosabb színtere.
English Summary
Syria at the Crossroads Again: Why Damascus Is Returning to the Centre of Middle Eastern Geopolitics.
Syria’s geopolitical role has changed fundamentally since the fall of Bashar al-Assad’s regime in December 2024. By autumn 2026, the country is no longer merely dealing with post-war reconstruction and political transition. It is increasingly becoming a meeting point for competing European, Turkish, Israeli and Russian strategies.
The European Union has moved from sanctions and humanitarian assistance towards political and economic re-engagement. In May 2026, the EU restored the full application of its Cooperation Agreement with Syria and held the first EU-Syria High-Level Political Dialogue. Turkey, meanwhile, has expanded its security and political influence in post-Assad Syria, bringing Turkish interests increasingly close to Israel’s security priorities. Russia has also demonstrated that it does not intend to abandon Syria completely. The September 2026 resupply of Tartous and Hmeimim indicates that Moscow is seeking to preserve a modified military and logistical presence.
Syria’s growing geopolitical importance, however, contrasts sharply with its domestic fragility. Economic hardship has triggered the widest protests since Assad’s fall, while the position of religious and ethnic minorities remains an important test of the new political order. The country’s internal divisions also increasingly overlap with the strategic interests of external powers.
Syria is therefore becoming important not because it has regained its former regional power, but because several competing regional and international strategies now intersect on its territory. For the European Union, this creates a rare opportunity to translate economic engagement into political influence. Whether it can do so before other actors consolidate their positions may become one of the defining questions of Europe’s future policy towards its southern neighbourhood.
A 2025-ben felvetett kérdésből politikai valóság lett
2025-ben, az „Európai Unió mediterránpolitikájának értékelése az EU szomszédságpolitikájának bevezetését követően. Tunézia és Szíria relevanciájában” című diplomamunkámban még részben jövőbeli lehetőségként vizsgáltam Szíria és az Európai Unió kapcsolatának átalakulását.[1] A kutatás egyik kiindulópontja az volt, hogy Szíria stabilizációja nem kizárólag közel-keleti kérdés. Közvetlenül érinti Európát a migráció, a biztonság, a gazdasági kapcsolatok és hosszabb távon akár az energiaellátás szempontjából is.
Az Európai Unió mozgástere ugyanakkor hosszú éveken keresztül korlátozott maradt. Az Aszad-rendszer fennállása alatt az európai politika elsősorban humanitárius segítségnyújtásra, valamint gazdasági és politikai szankciókra épült. Az EU jelentős pénzügyi szereplő volt, de politikai befolyása ennél jóval kisebb maradt.
A rendszer 2024. decemberi bukása alapvetően változtatta meg ezt a helyzetet. Az EU 2025 májusában feloldotta a Szíriával szembeni gazdasági szankciókat, miközben fenntartotta a biztonsági indokokhoz és az egykori Aszad-rendszerhez kötődő személyekhez kapcsolódó korlátozásokat. A folyamat 2026. május 11-én újabb fontos állomáshoz érkezett. Az Európai Unió Tanácsa megszüntette az EU–Szíria együttműködési megállapodás 2011-ben bevezetett részleges felfüggesztését. Ezzel ismét teljeskörűen alkalmazhatóvá vált az eredetileg 1977-ben létrehozott gazdasági és kereskedelmi együttműködési keret.[2]
Ugyanezen a napon Brüsszelben megtartották az első magas szintű EU–Szíria politikai párbeszédet is. A tárgyalásokon már nem kizárólag humanitárius kérdésekről volt szó. Napirendre került a kapcsolatok normalizálása, Szíria társadalmi és gazdasági helyreállítása, a rekonstrukció, valamint az inkluzív politikai átmenet támogatása.[3]
Az európai politika ugyanakkor továbbra is feltételekhez kötött. Az EU 2026 májusában 2027. június 1-jéig meghosszabbította az egykori Aszad-rendszerhez kapcsolódó személyekkel és szervezetekkel szembeni célzott korlátozásokat. Brüsszel tehát egyszerre próbál kapcsolatot építeni az új Szíriával és megőrizni azokat az eszközöket, amelyekkel nyomást gyakorolhat az átmenet irányára.[4]
Képleírás: Az EU Szíria-politikájának változása 2011 és 2026 között. A kapcsolatok részleges felfüggesztésétől és a szankciók időszakától az Aszad-rendszer bukásán, majd a gazdasági korlátozások 2025-ös feloldásán keresztül vezetett az út az együttműködési megállapodás 2026-os teljes körű helyreállításáig és az első magas szintű politikai párbeszédig. Forrás: Council of the European Union – Timeline: Syria; AI szerkesztés. [2][3][4]
Mindez azért különösen érdekes, mert a 2025-ös kutatás egyik központi kérdése éppen az volt, képes lehet-e az EU a szankciókra és humanitárius segítségnyújtásra épülő politikából egy hosszabb távú, Szíriára szabott stratégia felé elmozdulni. Egy évvel később erre már nem pusztán elméleti választ adhatunk. A folyamatról megállapítható, hogy elkezdődött. Ellenben az EU nem üres geopolitikai térbe tér vissza.
Törökország előnye a földrajzi közelség
Miközben Brüsszel fokozatosan építi újjá politikai és gazdasági kapcsolatait Damaszkusszal, Törökország jóval kedvezőbb helyzetből indul. Ankara számára Szíria egyszerre határbiztonsági, kurd, migrációs, gazdasági és regionális hatalmi kérdés. Az Aszad-rendszer bukása ezért olyan stratégiai lehetőséget teremtett számára, amely messze túlmutat a korábbi észak-szíriai jelenléten.
A török befolyás növekedése ugyanakkor egyre közvetlenebbül találkozik Izrael érdekeivel. A War on the Rocks 2026. szeptember 7-i elemzése szerint Törökország gyorsan betöltötte az Aszad utáni hatalmi vákuum egy részét. Katonai és hírszerzési jelenléte déli irányban is növekedett, miközben Ankara egyre inkább az új szíriai biztonsági rendszer egyik meghatározó külső szereplőjévé vált.[5]
Ennek következményei augusztusban már katonai formában is megmutatkoztak. Izrael augusztus 18-án csapást mért az Abu al-Duhur légibázisra, ahol Törökország helyi katonai képességek kiépítésén dolgozott. Egy nappal később már nem egyszerűen két ország eltérő Szíria-politikájáról lehetett beszélni. Az izraeli és török biztonsági érdekek ugyanazon a területen találkoztak.[5]
A JINSA szeptember 8-i elemzése szerint a vita egyik lényeges eleme éppen a szíriai légtér. Izrael számára az Aszad-rendszer bukása után megnyílt szíriai légtér fontos műveleti útvonallá vált Irán irányába. Törökország ezzel szemben radar- és légvédelmi rendszerek telepítésével saját hosszabb távú biztonsági szerepét próbálhatja megszilárdítani. A két stratégiai cél nehezen egyeztethető össze.[6]
Ez lényeges változás az Aszad-korszakhoz képest. Szíria hosszú időn keresztül elsősorban az Irán és Izrael közötti közvetett konfliktus egyik színtere volt. Az iráni befolyás visszaszorulásával azonban nem szűnt meg a külső hatalmak versengése. Részben új szereplők és új érdekellentétek kerültek a helyére.
Képleírás: Szíria területi ellenőrzésének és a külső katonai szereplők jelenlétének térképe. Az ábra érzékelteti a szíriai állami erők, a kurd SDF, a török támogatású fegyveres erők, valamint az izraeli és amerikai katonai jelenlét földrajzi elhelyezkedését. A térképet az orosz tartúszi és hmeimimi jelenlétre vonatkozó aktuális adatok egészítik ki. Forrás: Institute for the Study of War.
Oroszország alkalmazkodik az új Szíriához
Az Aszad-rendszer bukása után az egyik legfontosabb nyitott kérdés az orosz jelenlét jövője volt. Moszkva több mint egy évtizeden keresztül jelentős katonai és politikai erőforrásokat fordított a damaszkuszi rendszer fenntartására. Az Aszad-rezsim összeomlása ezért első pillantásra súlyos orosz stratégiai vereségnek tűnt.
Különösen Tartúsz és Hmeimim jövője vált bizonytalanná. A két létesítmény jelentősége ugyanis messze túlmutat Szírián. Tartúsz Oroszország mediterrán haditengerészeti jelenlétének fontos kapcsolódási pontja, míg Hmeimim a közel-keleti és részben az afrikai műveleti jelenlét szempontjából is jelentős.
2026 szeptemberére azonban egyre világosabbá válik, hogy Moszkva nem egyszerűen kivonulni próbál, hanem alkalmazkodik az új politikai környezethez.
A Reuters szeptember 14-i beszámolója szerint egy négy hajóból álló orosz kötelék szeptember 7-én utánpótlást szállított Tartúsz kikötőjébe és a Hmeimim légibázisra. Ez volt az első ilyen jelentős művelet azóta, hogy Moszkva és Damaszkusz augusztusban új megállapodásra jutott az orosz jelenlétről.[7] A megállapodás alapján egyes civil létesítmények szíriai ellenőrzésbe kerülhetnek, miközben az orosz katonai jelenlét módosított formában fennmarad.
A kötelékben a Sparta Ro-Ro teherszállító hajó, a General Skobelev, az Akademik Pashin és az Admiral Levchenko romboló vett részt. A hajók Gibraltár után megszüntették nyilvános helyzetjelzéseiket, jelenlétüket Tartúszban később műholdfelvételek és helyszíni megfigyelések erősítették meg.[7] A történet óhatatlanul felidézi a korábbi „Szíria Expresszt”, azt a tengeri logisztikai rendszert, amely éveken keresztül biztosította az orosz szíriai jelenlét utánpótlását.
Képleírás: A korábbi orosz tengeri utánpótlási útvonal a Fekete-tenger, a Boszporusz és a Földközi-tenger között, amelynek szíriai végpontja Tartúsz volt. A „Syria Express” logisztikai rendszer történeti útvonala jól érzékelteti Tartúsz stratégiai jelentőségét. A 2026. szeptemberi orosz utánpótlási művelet már megváltozott geopolitikai környezetben jelezte, hogy Moszkva az Aszad-rendszer bukása után sem mondott le szíriai katonai-logisztikai pozícióinak legalább részleges fenntartásáról. Térkép: Institute for the Study of War (2017).
A fontosabb következtetés azonban nem magának a konvojnak az érkezése. Oroszország szíriai stratégiájának alapja változott meg. Moszkva már nem egy szövetséges Aszad-rendszer katonai fennmaradását biztosítja, hanem az új vezetéssel próbál olyan megállapodást kialakítani, amely lehetővé teszi legfontosabb stratégiai pozícióinak megőrzését.
Ez egyben Damaszkusz új külpolitikai mozgásterét is megmutatja. Az új szíriai vezetés kapcsolatokat épít az Európai Unióval és Törökországgal, miközben nem zárta ki teljesen Oroszországot sem. A kialakuló rendszer ezért egyelőre kevésbé hasonlít egyszerű geopolitikai táborváltásra, mint többirányú egyensúlyozásra.
Izrael számára Szíria továbbra is biztonsági tér
A török és orosz jelenlét mellett Izrael szerepe sem választható el ettől az átalakulástól. Izrael számára a szíriai átmenet nem pusztán egy szomszédos állam belpolitikai átrendeződése. A hatalmi vákuum, a fegyveres csoportok jelenléte, az iráni befolyás maradványai és a dél-szíriai biztonsági helyzet közvetlenül érintik az izraeli biztonsági kalkulációt. Saját OSINT-adatgyűjtésünk is azt mutatja, hogy Szíria tartósan megjelent az IDF hivatalos katonai kommunikációjában. A 2024. december 8-tól visszatöltött adatsor nem egyetlen rövid műveleti hullámot, hanem több, egymást követő aktivitási periódust rajzol ki. Különösen 2025 májusa és júliusa, majd 2026 márciusa emelkedik ki. Ez arra utal, hogy Szíria az Aszad-rendszer bukása után sem került ki Izrael közvetlen biztonsági érdeklődéséből.
Képleírás: Az ábra az IDF hivatalos Telegram-közléseiből a ME Security Monitor által Szíriához sorolt katonai aktivitás havi alakulását mutatja. A kiugrások az izraeli hivatalos kommunikáció intenzitását jelzik, ezért nem azonosíthatók automatikusan a teljes szíriai harctéri aktivitással. Forrás: saját OSINT-adatgyűjtés, ME Security Monitor; IDF official Telegram.
Az ENSZ Szíriával foglalkozó független vizsgálóbizottságának 2026. szeptemberi jelentése az izraeli dél-szíriai katonai jelenlét elmélyülésére hívta fel a figyelmet. A vizsgálóbizottság egyes izraeli műveletek esetében a háborús bűncselekmények lehetőségét is felvetette. Izrael ezzel szemben azt állítja, hogy jelenléte átmeneti, és saját lakosságának védelmét szolgálja a szíriai instabilitás időszakában.[8]
Az izraeli aktivitás földrajzi eloszlása tovább árnyalja ezt a képet. Az IDF-közlésekben azonosítható szíriai helyszínek nem egyetlen határ menti térségre koncentrálódnak. Damaszkusz mellett asz-Szuveida és más szíriai helyszínek is megjelennek az adatsorban. Ez azért lényeges, mert különböző biztonságpolitikai problémákat kapcsol össze: Dél-Szíria közvetlenül érinti Izrael határbiztonságát és a drúz közösségek helyzetét, míg Damaszkusz az új szíriai hatalmi struktúra politikai és katonai központja. A nyugat-szíriai és mediterrán térség pedig az orosz katonai jelenlét miatt kap külön stratégiai jelentőséget.
Képleírás: Az ábra kizárólag azokat az eseményeket mutatja, amelyeknél a ME Security Monitor konkrét, ellenőrzött szíriai helynevet tudott azonosítani. A több régiót érintő közlések nem szíriai helyszínei nem szerepelnek a diagramon. Az ábra ezért nem az összes Szíriához sorolt közlés földrajzi megoszlását, hanem a biztosan azonosítható szíriai helyszínek koncentrációját mutatja. Forrás: saját OSINT-adatgyűjtés, ME Security Monitor; IDF official Telegram.
A helyzetet tovább bonyolítja Törökország megerősödése. Izrael számára ezért Szíria már nem csupán az iráni katonai jelenlét visszaszorításának terepe. Egy olyan új regionális biztonsági rendszer kialakulását is figyelnie kell, amelyben Törökország egyre nagyobb szerepet játszik.
Itt találkozik egymással a szíriai külpolitikai átrendeződés és az ország belső szerkezete.
A kisebbségek helyzete továbbra is a stabilitás egyik mércéje
A geopolitikai verseny könnyen elfedheti Szíria egyik alapvető problémáját. Az új állam belső legitimitása továbbra sem tekinthető megszilárdultnak.
A Biztonságpolitika.hu oldalán 2025 májusában megjelent „Új hajnal vagy új törésvonalak? Szíria és a vallási kisebbségek viszonya 2025-ben” című elemzésemben azt vizsgáltam, hogy az új politikai rendszer milyen kapcsolatot képes kialakítani az ország vallási és etnikai közösségeivel.[9] Az akkori következtetés szerint az új vezetés reformígéretei önmagukban nem elegendők. A kisebbségek tényleges politikai részvétele, az egyenlő bánásmód és az állami intézmények iránti bizalom nélkül a politikai átmenet törékeny marad.
Szíria belső társadalmi térképe és a külső hatalmak biztonsági érdekei több ponton egymásra vetülnek. A drúz közösség helyzete összekapcsolódik Izrael dél-szíriai politikájával. Az alaviták hagyományos településterületének jelentős része a mediterrán partvidéken található, ugyanabban a térségben, ahol Tartúsz és Hmeimim miatt Oroszországnak stratégiai érdekei vannak. A kurd kérdés pedig közvetlenül érinti Törökország nemzetbiztonsági stratégiáját.
Képleírás: Szíria fő etnikai és vallási közösségeinek földrajzi elhelyezkedése. Jól kirajzolódik a kurd népesség északi és északkeleti jelenléte, az alavita közösségek nyugati, tengerparti koncentrációja, valamint a drúz közösség dél-szíriai súlypontja. Ezek a társadalmi törésvonalak több ponton külső biztonságpolitikai érdekekkel találkoznak: a kurd térségek Törökország, a dél-szíriai drúz területek Izrael, míg a tengerpart közvetve az orosz katonai jelenlét szempontjából is jelentős. Forrás: Syria Ethno-religious Map, Wikimedia Commons, 2025; CC BY-SA 4.0. A geopolitikai összefüggések a szerző értelmezései.
A 2025-ös kisebbségi elemzés végén azt a következtetést fogalmaztam meg, hogy Szíria következő éveinek legfontosabb kérdése nem egyszerűen az lesz, képes-e újjáépíteni lerombolt városait, hanem az is, hogy képes-e helyreállítani társadalmi kohézióját.[9]
A jelenlegi helyzet ezt a kérdést még hangsúlyosabbá teszi. Egy geopolitikailag felértékelődő, de belül továbbra is töredezett Szíria ugyanis nem feltétlenül válik stabilabbá. Ellenkezőleg mivel a külső hatalmak versengése könnyen ráépülhet a már meglévő belső törésvonalakra.
A gazdaság lehet az új rendszer legsebezhetőbb pontja
A politikai normalizáció és a külső hatalmak növekvő érdeklődése önmagában nem oldja meg Szíria egyik legsúlyosabb problémáját. A probléma pedig a lakosság mindennapi megélhetési válsága.
Ennek 2026 szeptemberében már egyértelmű politikai következményei is láthatók. A kormány 40 százalékkal emelte a dízel árát, miközben a benzin és a gáz ára is tovább nőtt. Az intézkedés több városban tiltakozásokat váltott ki. Utakat zártak le, köztük a Damaszkuszt Aleppóval összekötő főút egyes szakaszait. A Reuters értékelése szerint ezek az Aszad-rendszer bukása óta tapasztalt legszélesebb körű tiltakozások.[10]
A háttérben jóval mélyebb gazdasági probléma húzódik meg. A lakosság mintegy 90 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, az ország energiaellátása pedig jelentős részben behozatalra szorul. A Baniyas finomító kiesése és a regionális energiapiac feszültségei tovább növelték a nyomást.[10]
Ez azért különösen veszélyes, mert az új rendszer politikai legitimitása részben azon múlik, képes-e érzékelhető javulást hozni a mindennapi életben. A külföldi diplomáciai elismerés önmagában kevés, ha a lakosság számára az átmenet elsősorban magasabb árakat és bizonytalan megélhetést jelent.
A gazdasági helyzet ugyanakkor Szíria földrajzi jelentőségére is újra ráirányítja a figyelmet. A Hormuzi-szoros körüli jelenlegi válság miatt ismét előtérbe kerültek azok a tervek, amelyek a Perzsa-öbölből induló energiaszállítás egy részét szárazföldi útvonalakra terelnék. Az egyik elképzelés egy Irak–Szíria–Törökország folyosó kialakítása. A projekt rendkívül költséges, és megvalósítását jelentős politikai és biztonsági kockázatok nehezítik, ezért egyelőre nem tekinthető kész alternatívának.[11] Már az elképzelés újbóli megjelenése is jelzi azonban, hogy Szíria földrajzi helyzete az energiabiztonság szempontjából ismét felértékelődhet.
Szíria értékét ma éppen az eltérő érdekek adják
Ha ezeket a folyamatokat egymás mellé helyezzük, egy sajátos kép rajzolódik ki. Szíria nem azért válik ismét fontos állammá, mert visszanyerte korábbi regionális erejét. Az ország gazdaságilag gyenge, társadalmilag megosztott, intézményrendszere pedig még mindig átalakulóban van. Stratégiai jelentősége éppen abból ered, hogy ugyanazon a területen több, egymással részben versengő elképzelés találkozik.
Az Európai Unió a gazdasági reintegrációban, a migrációs nyomás mérséklésében és egy stabilabb déli szomszédság kialakításában érdekelt. Törökország számára Szíria közvetlen nemzetbiztonsági tér, ugyanakkor lehetőség regionális befolyásának kiterjesztésére is. Izrael katonai cselekvési szabadságát és északi biztonsági környezetét igyekszik megőrizni. Oroszország pedig Tartúsz és Hmeimim révén mediterrán, közel-keleti és afrikai katonai-logisztikai jelenlétének egyik fontos láncszemét próbálja megtartani.
Damaszkusz számára éppen e szereplők egyidejű jelenléte teremthet mozgásteret. Az új vezetésnek azonban kényes egyensúlyt kell kialakítania. Külső tőkére és politikai támogatásra van szüksége, miközben nem engedheti, hogy valamelyik külső szereplő ismét kizárólagos befolyást szerezzen az ország felett.
Ebben rejlik a jelenlegi szíriai helyzet egyik legérdekesebb sajátossága. Az ország gyengesége és geopolitikai értékének növekedése egyszerre figyelhető meg.
Az Európai Unió előtt most valódi stratégiai lehetőség áll
Ebből európai szempontból fontos következtetés adódik. Az EU hosszú éveken keresztül Szíria egyik legjelentősebb humanitárius támogatója volt, miközben politikai befolyása korlátozott maradt. Az Aszad-rendszer bukása után először nyílt valódi lehetőség arra, hogy a pénzügyi szerepvállalás nagyobb politikai jelenléttel párosuljon.
A szankciók feloldása, az együttműködési megállapodás teljes körű helyreállítása és a magas szintű politikai párbeszéd azt mutatja, hogy Brüsszel felismerte ezt a lehetőséget.[2][3]
Az idő azonban nem feltétlenül az Európai Uniónak dolgozik. Törökország földrajzilag közelebb van, és közvetlen biztonsági érdekei vannak. Oroszország már rendelkezik katonai infrastruktúrával. Izrael szükség esetén katonai erőt alkalmaz saját érdekei védelmében. Más közel-keleti szereplők pedig jelentős pénzügyi forrásokat tudnak mozgósítani.
Az EU eszközei ettől eltérnek. Gazdasági integrációt, piacot, beruházásokat, fejlesztési támogatást és intézményépítést tud kínálni. Ezek hosszabb távon rendkívül erős eszközök lehetnek, de csak akkor, ha egy koherens politikai stratégia részévé válnak.
Itt érünk vissza a 2025-ös diplomamunka kiindulópontjához. Az akkori kérdés az volt, milyen szerepet tölthet be Szíria az Európai Unió megújuló mediterrán és szomszédságpolitikájában.[1] Másfél évvel később már azt kell vizsgálni, képes-e az EU kihasználni azt a rövid időszakot, amikor Szíria politikai és gazdasági orientációja még nem szilárdult meg.
Következtetés
Szíria 2026 őszén ismét a Közel-Kelet egyik legfontosabb geopolitikai pontjává válik. Ez azonban alapvetően más helyzet, mint az Aszad-rendszer idején volt.
Az iráni befolyás visszaszorult, miközben Törökország szerepe megerősödött. Izrael az új biztonsági környezethez igazítja katonai stratégiáját. Oroszország elveszítette korábbi politikai partnerét, de nem mondott le katonai-logisztikai jelenlétéről. Az Európai Unió pedig hosszú idő után ismét megpróbál politikai és gazdasági kapcsolatot építeni Damaszkusszal.
Mindez azonban egy olyan országban történik, ahol továbbra sem rendeződött teljesen a kisebbségek helyzete, az intézmények iránti bizalom törékeny, a gazdasági válság pedig már újabb társadalmi tiltakozásokat vált ki.
Ezért Szíria jövőjét nem kizárólag az dönti el, melyik külső hatalom képes nagyobb befolyást szerezni Damaszkuszban. Legalább ennyire fontos lesz, hogy az új szíriai állam képes-e működőképes intézményeket, társadalmi bizalmat és elfogadható gazdasági perspektívát teremteni saját lakossága számára.
Ha ez sikerül, Szíria földrajzi helyzete ismét előnnyé válhat. Kapcsolódási pont lehet Európa, Törökország, a Közel-Kelet és a Földközi-tenger között. Ha azonban a külső hatalmak versengése ráépül a megmaradt vallási, etnikai és gazdasági törésvonalakra, ugyanez a földrajzi helyzet újra az instabilitás egyik forrásává válhat.
A 2025-ben vizsgált kérdés tehát mára jelentősen átalakult. Már nem csupán arról van szó, milyen helyet találhat Szíria az Európai Unió mediterrán politikájában. A kérdés ma az, hogy Szíria milyen helyet foglal el a formálódó új közel-keleti erőegyensúlyban. Az Európai Unió pedig képes lesz-e ebben aktív szereplővé válni, mielőtt más hatalmak kialakítják a saját érdekeiknek megfelelő rendszert.
Források
[1] Hetzer Miklós: Európai Unió mediterránpolitikájának értékelése az EU szomszédságpolitikájának bevezetését követően. Tunézia és Szíria relevanciájában. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, mesterszakos diplomamunka, 2025.
[2] Council of the European Union, 11 May 2026: Syria: Council restores full application of EU-Syria Cooperation Agreement.
https://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2026/05/11/syria-council-restores-full-application-of-eu-syria-cooperation-agreement/
[3] Council of the European Union, 11 May 2026: First EU-Syria High-level Political Dialogue.
https://www.consilium.europa.eu/en/meetings/international-ministerial-meetings/2026/05/11/
[4] Council of the European Union, 18 May 2026: Syria: Council renews restrictive measures targeting the former al-Assad regime for one year and de-lists certain entities.
https://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2026/05/18/syria-council-renews-restrictive-measures-targeting-the-former-al-assad-regime-for-one-year-and-de-lists-certain-entities/
[5] Ali Murat Kursun, War on the Rocks, 7 September 2026: Shrinking Buffers: Why Turkey and Israel Are on a Collision Course.
https://warontherocks.com/shrinking-buffers-why-turkey-and-israel-are-on-a-collision-course/
[6] JINSA, 8 September 2026: Turkey’s Syrian Ambitions, Israel’s Red Lines.
https://jinsa.org/jinsa_report/turkeys-syrian-ambitions-israels-red-lines/
[7] Reuters, 14 September 2026: Russian convoy resupplies Syria coastal facilities for first time since Moscow-Damascus deal.
https://www.reuters.com/world/russian-convoy-resupplies-syria-coastal-facilities-first-time-since-moscow-2026-09-14/
[8] Reuters, 8 September 2026: Some Israeli actions in Syria may amount to war crimes, UN probe says.
https://www.reuters.com/world/middle-east/some-israeli-actions-syria-may-amount-war-crimes-un-probe-says-2026-09-08/
[9] Hetzer Miklós: Új hajnal vagy új törésvonalak? Szíria és a vallási kisebbségek viszonya 2025-ben. Biztonságpolitika.hu, 8 May 2025.
https://biztonsagpolitika.hu/kiemelt/uj-hajnal-vagy-uj-toresvonalak-sziria-es-a-vallasi-kisebbsegek-viszonya-2025-ben
[10] Reuters, 14 September 2026: Syria fuel price hikes trigger widest protests since Assad fall.
https://www.reuters.com/world/middle-east/syria-fuel-price-hikes-trigger-widest-protests-since-assad-fall-2026-09-14/
[11] Reuters Breakingviews, 14 September 2026: Making Hormuz worthless is a long game.
https://www.reuters.com/commentary/breakingviews/making-hormuz-worthless-is-long-game-2026-09-14/