Az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus augusztus közepére sajátos egyensúlyi helyzetbe jutott. Egyik fél sem érte el teljes stratégiai célját, miközben mindkettő számára egyre költségesebb a konfliktus folytatása. A tárgyalások közben folytatódnak, de a vita már messze nem kizárólag a katonai műveletekről vagy az iráni nukleáris programról szól. A konfliktus egyik legfontosabb kérdésévé a Hormuzi-szoros vált.
A szoros feletti tényleges ellenőrzés és a kereskedelmi hajózás szabályozása mára az iráni tárgyalási stratégia egyik legerősebb eleme. Washington számára viszont stratégiai problémát jelentene, ha a háborút lezáró megállapodás formálisan vagy informálisan elismerné Teherán jogát arra, hogy meghatározza a szoros használatának feltételeit.
Ez magyarázza azt az első pillantásra paradox helyzetet is, hogy Irán és Omán közel kerülhet egymáshoz egy hajózási megállapodásban, miközben az amerikai–iráni politikai rendezés esélye ettől még nem feltétlenül növekszik.[1][2]
A konfliktus jelenlegi szakaszában ezért már nem az a legfontosabb kérdés, hogy melyik fél rendelkezik nagyobb katonai erővel. Sokkal fontosabb az, hogy melyik fél képes tovább fenntartani a nyomást, és melyik tudja előbb politikai eredményre váltani ellenfele növekvő költségeit.
Hormuz már nem egyszerűen hajózási útvonal
A Hormuzi-szoros jelentősége messze meghaladja földrajzi méretét. Az amerikai Energy Information Administration adatai szerint 2025 első felében naponta átlagosan mintegy 20,9 millió hordó olaj és olajtermék haladt át rajta. Ez a globális kőolaj- és folyékony üzemanyag-fogyasztás körülbelül ötödének, valamint a tengeren kereskedett olaj mintegy negyedének felelt meg.[3]
A 2026-os konfliktus ezt a rendszert alapjaiban zavarta meg. A háború előtt naponta körülbelül 130–140 hajó haladt át a szoroson. Augusztus 10-én mindössze hat hajó használta az útvonalat, miközben a tíznapos átlag is csak körülbelül tizenegy hajó volt.[4] Ez már nem egyszerű forgalomcsökkenés. A kereskedelmi hajózás gyakorlatilag háborús kockázati rendszerben működik.
A piac szempontjából ezért önmagában egy politikai megállapodás bejelentése sem feltétlenül elegendő. A tényleges fordulatot a rendszeres tankerforgalom visszatérése, a biztosítási kockázatok mérséklődése és a hajózási útvonalak normalizálódása jelezné.
A jelenlegi bizonytalanság közvetlenül megjelenik az energiaárakban is. Augusztus 11-én a Brent ára ismét 89 dollár közelébe emelkedett, miután két nap alatt jelentősen romlottak az amerikai–iráni megállapodással kapcsolatos várakozások.[5] Hormuz ezért egyszerre katonai, diplomáciai és gazdasági eszköz.
Az Omán–Irán megállapodás közel lehet, a béke mégsem
Az elmúlt napok egyik legfontosabb fejleménye az iráni–ománi tárgyalások előrehaladása volt. A felek egy olyan hajózási rendszer kialakításáról tárgyalnak, amely új keretek között szabályozná a Hormuzi-szoros forgalmát.[6] A problémát nem elsősorban a hajózási útvonal technikai kialakítása jelenti. A valódi vita arról szól, hogy ki rendelkezik majd tényleges ellenőrzéssel a forgalom felett.
Reuters-források szerint a tárgyalt konstrukció Irán számára jelentős befolyást biztosíthatna a Perzsa-öbölbe belépő kereskedelmi hajók felett. Teherán emellett díjakat is szedhetne bizonyos hajózási szolgáltatásokért. Washington ezzel szemben továbbra is azt akarja, hogy a szoros nemzetközi hajózási útvonalként működjön, iráni ellenőrzési vagy díjszedési jogosultság nélkül.[7] Amennyiben Teherán egy nemzetközileg elfogadott megállapodásban tartós szerepet kapna a szoros forgalmának ellenőrzésében, akkor a konfliktus során alkalmazott katonai nyomás egy részét politikai és intézményi befolyássá alakíthatná.
Irán számára ezért nem feltétlenül a szoros teljes lezárása jelenti a maximális stratégiai eredményt. Ennél értékesebb lehet egy olyan rendszer, amelyben a nemzetközi közösség gyakorlatilag elfogadja, hogy Hormuz biztonságos működéséhez szükség van Teherán együttműködésére.
Irán ezért nem akarja egyszerűen megnyitni a szorost
Teherán világossá tette, hogy az Ománnal kötendő technikai megállapodás önmagában nem elegendő a kereskedelmi hajózás teljes helyreállításához. Az iráni követelések között szerepel a szankciók enyhítése vagy megszüntetése, a befagyasztott iráni vagyon felszabadítása, az amerikai gazdasági és tengeri nyomás mérséklése, valamint háborús kártérítés fizetése.[8] Washington válasza tovább nehezítette az alkut. Donald Trump augusztus 10-én már arról beszélt, hogy nem az Egyesült Államoknak kellene kártérítést fizetnie Iránnak, hanem Teheránnak kellene kompenzálnia a konfliktusok és támadások amerikai, illetve regionális áldozatait.[9] A tárgyalások így részben presztízsharccá váltak.
Mindkét fél olyan követeléseket helyezett az asztalra, amelyekből belpolitikai szempontból egyre nehezebb visszavonulni. A hajóforgalom augusztus 11-i drasztikus visszaesése azt mutatja, hogy a kereskedelmi szereplők sem számítanak gyors áttörésre.[4]
Mit mutat a saját Conflict End Matrix rendszerünk?
A nyílt forrású hírekből kirajzolódó bizonytalanság a Törésvonalak saját Conflict End Matrix rendszerében is megjelenik.[10] A rendszer augusztus 10-i összesítése 50 releváns nemzetközi hírt elemzett. Az összesített pontszám –8, a normalizált Conflict Index pedig –0,16 volt. A rendszer ezt „mild escalation”, vagyis enyhe eszkalációként értékelte. A rövid távú pályát ugyanakkor „uncertain”, vagyis bizonytalan kategóriába sorolta.[11] Ez fontos különbség. Az index nem a harctéri események számát méri, hanem az információs környezetben megjelenő eszkalációs és deeszkalációs jeleket. A jelenlegi eredmény ezért arra utal, hogy a diplomáciai tárgyalások ellenére még nincs stabil elmozdulás a konfliktus lezárása felé.
Forrás: https://mikloshetzer-sketch.github.io/conflict-end-matrix/analysis.html
A Strategic Pressure modell több mint ezer egyedi eseményt vizsgált meg, és külön kezeli az Egyesült Államokra, illetve Iránra ható stratégiai tényezőket. A hét napos összesített Strategic Pressure Index jelenleg 17,2, „low” besorolással, de növekvő trenddel.[12] Az amerikai oldal hét napos Pressure Index értéke 0, míg az iráni oldalé 34,4. Az iráni érték trendje növekvő.[12]
Ezt azonban nem szabad egyszerűen úgy értelmezni, hogy Irán „rosszabbul áll”. A modell azt vizsgálja, hogyan változnak a szereplők stratégiai érdekeit érintő nyomástényezők. Különösen érdekes a Hormuzhoz kapcsolódó jelzés. A rendszer augusztus 7-én az Irán–Omán megállapodás közeledését egyszerre értékelte operatív deeszkalációként (–2) és az iráni stratégiai pozíciót erősítő Hormuz leverage tényezőként (+7). Az esemény végső stratégiai hozzájárulása így +5 lett.[12] Ez jól megmutatja a jelenlegi helyzet paradoxonát. Egy Hormuzról szóló megállapodás csökkentheti a közvetlen katonai kockázatot, miközben növelheti Irán stratégiai alkupozícióját.
Forrás: https://mikloshetzer-sketch.github.io/conflict-end-matrix/analysis.html
Forrás:https://mikloshetzer-sketch.github.io/conflict-end-matrix/analysis.html
Ez a saját rendszerünk egyik legfontosabb jelenlegi megállapítása. A konfliktus intenzitásának csökkenése és Irán stratégiai pozíciójának erősödése nem feltétlenül zárja ki egymást.
Washington problémája: a katonai fölénynek is van ára
Az Egyesült Államok katonai képessége továbbra is jelentősen meghaladja Iránét. Ebből azonban nem következik, hogy Washington korlátlan ideig azonos intenzitással folytathatja a konfliktust.
Az amerikai hosszú hatótávolságú precíziós fegyverkészletek jelentős terhelés alá kerültek. Reuters augusztus eleji értesülése szerint az Egyesült Államok a háború öt hónapja alatt gyakorlatilag felhasználta az ATACMS és Precision Strike Missile készleteinek rendelkezésre álló jelentős részét. A Patriot és THAAD elfogórakéták készlete is számottevően csökkent.[13]
Szerintem ez nem azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kifogyott a fegyverekből. A stratégiai probléma a tartalékok szintje. Washingtonnak nem kizárólag az iráni konfliktusra kell készülnie. Az amerikai készleteknek egyszerre kell támogatniuk az európai és közel-keleti elrettentést, valamint egy esetleges indo-csendes-óceáni válság kezelésének képességét.
Trump augusztus 6-án maga is elismerte, hogy bizonyos fegyvertípusokból szűkülnek a készletek, miközben a hadiipari termelés növelését sürgette.[14] Ez növeli egy diplomáciai rendezés értékét Washington számára.
Irán problémája: a gazdaság helyzete ellene dolgozik
Teherán helyzete más okból nehéz. A konfliktus eleve egy magas inflációval, gyenge valutával, szankciókkal és beruházási problémákkal küzdő gazdaságot ért. A háború ehhez fizikai pusztítást, kereskedelmi zavarokat és újabb munkahelyvesztést adott.[15]
A gazdasági nyomás különösen az iráni középosztály számára veszélyes. A tartós infláció és a reáljövedelmek csökkenése fokozatosan lefelé tolja azt a társadalmi réteget, amely korábban a gazdasági stabilitás egyik fontos pillére volt.[16] Mindez politikai szempontból is fontos.
Egy autoriter rendszer rövid ideig képes jelentős gazdasági költségeket áthárítani a társadalomra. A tartós életszínvonal-romlás azonban idővel növeli a társadalmi elégedetlenséget és a politikai stabilitás fenntartásának költségét. Washington ezért egyre inkább gazdasági időversenyként is kezelheti a konfliktust. Ha Irán gazdasági helyzete gyorsabban romlik, mint ahogy az amerikai katonai és politikai költségek növekednek, Teherán alkupozíciója gyengülhet.
Két különböző időkorlát találkozik
A konfliktus jelenlegi szakaszának egyik legfontosabb sajátossága, hogy mindkét fél időnyomás alatt áll, de teljesen eltérő okból.
Irán számára elsősorban a gazdasági és társadalmi helyzet romlása jelent veszélyt.
Az Egyesült Államok számára a katonai készletek fogyása, a konfliktus költsége, valamint az energiaárakon keresztül jelentkező gazdasági és belpolitikai nyomás jelenti a korlátot.
A Brent augusztus 11-én ismét közel 90 dollárig emelkedett. A tárgyalások tartós kudarca ezért Washington számára sem költségmentes.[5]
Ebből következik a jelenlegi patthelyzet. Mindkét félnek érdeke lenne valamilyen megállapodás, de egyik fél sem érzi még annyira gyengének saját pozícióját, hogy elfogadja a másik feltételeit.
Hormuz Irán stratégiai biztosítéka
Teherán számára a Hormuzi-szoros kettős szerepet tölt be. Egyrészt katonai elrettentő eszköz. A kereskedelmi hajózás korlátozása gyorsan globális gazdasági következményeket okoz. Másrészt politikai biztosítás. Amíg Irán képes jelentősen befolyásolni a szoros forgalmát, Washington nem tudja egyszerűen figyelmen kívül hagyni Teherán követeléseit.
Ez nem hagyományos katonai győzelem. Sokkal inkább az ellenfél döntési szabadságának korlátozása. A Conflict End Matrix stratégiai modelljében megjelenő Hormuz leverage pontosan ezt a mechanizmust ragadja meg.[12]
A kérdés azonban az, hogy ez az előny meddig tartható fenn.
Mi történik, ha a világ elkezdi megkerülni a Hormuzi szorost?
A konfliktus egyik legfontosabb hosszú távú következménye lehet ebből. A Hormuzi-szorost földrajzi értelemben természetesen nem lehet megszüntetni. Gazdasági jelentősége azonban részben csökkenthető, ha a Perzsa-öböl államai olyan vezetékeket, terminálokat és logisztikai rendszereket építenek ki, amelyek lehetővé teszik az energiahordozók más irányú exportját.[17]
Szaúd-Arábia East-West Pipeline rendszere az ország keleti olajmezőit a Vörös-tenger partján fekvő Yanbu kikötőjével köti össze. A rendszer lehetővé teszi, hogy jelentős mennyiségű szaúdi olaj Hormuz érintése nélkül jusson a világpiacra.[18]
A 2026-os konfliktus gyakorlatilag valós idejű stressztesztet jelentett ennek az infrastruktúrának. Az IEA adatai szerint a szaúdi olajexport Yanbun keresztül a háború előtti körülbelül napi 2 millió hordóról több mint 5 millió hordóra emelkedett június elejére.[19]
A számok azt bizonyítják, hogy a Hormuzt megkerülő infrastruktúra nem csupán elméleti alternatíva. Szaúd-Arábia exportjának jelentős része már most is átirányítható. Az Egyesült Arab Emírségek hasonló stratégiát követ. A Habshan–Fujairah vezeték közvetlenül az Ománi-öböl partján fekvő Fujairah terminálhoz szállítja az olajat. A rendszer jelenlegi kapacitása körülbelül napi 1,8 millió hordó.[20]
A két ország meglévő rendszerei együtt az EIA becslése szerint körülbelül 4,7 millió hordó/nap kapacitást képesek Hormuz megkerülésével biztosítani.[3] Az IEA ennél valamivel szélesebb, 3,5–5,5 millió hordó/nap közötti rendelkezésre álló alternatív kapacitással számol.[21] Azonban még mindig messze van a Hormuzon normál körülmények között áthaladó mintegy 20 millió hordótól.
Forrás:https://xforest.hu/hormuzi-szoros/
Hormuznak tehát jelenleg van részleges alternatívája. Teljes helyettesítője nincs.
Az LNG az igazán nehéz kérdés
Az olaj és a cseppfolyósított földgáz helyzete ráadásul nem azonos. A vezetékes alternatívák elsősorban a kőolajexport egy részét képesek átirányítani. Katar LNG-exportjának jelentős része azonban továbbra is a Perzsa-öbölből indul, ezért a Hormuzi-szoros tartós kiesése sokkal nehezebben kezelhető. Az olajat bizonyos mennyiségig át lehet irányítani Yanbu vagy Fujairah felé.
Az LNG esetében nincs hasonló nagyságrendű, azonnal használható kerülőút.[21] Ezért az az állítás, hogy Hormuz rövid időn belül teljesen jelentéktelenné válhat, túl erős lenne. A függőség azonban érdemben csökkenthető és Irán szempontjából éppen ez a fontos.
Az alternatív útvonal új kockázatot is teremthet
A szoros megkerülése ráadásul nem feltétlenül szünteti meg a geopolitikai szűkületek problémáját. A szaúdi East-West Pipeline Yanbu kikötőjébe szállítja az olajat. Az innen Ázsia felé induló hajóknak viszont a Vörös-tenger déli részén található Báb el-Mandeb térségével kell számolniuk. Szintén sérülékeny útvonal ahogy a Báb el-Mandeben szoros is. Augusztus 11-én a Báb el-Mandeben a hajóforgalom ugyan még a tíznapos átlag közelében maradt, de a húszi támadások továbbra is kockázatot jelentenek.[4][5]
A kerülőút tehát bizonyos esetekben nem megszünteti a geopolitikai kockázatot, hanem áthelyezi azt. Hormuz helyett a Báb el-Mandeb, a Vörös-tenger vagy akár a Szuezi-csatorna válhat a következő kritikus ponttá.
Irán számára ezért az idő ebben a kérdésben is számít
A jelenlegi konfliktus egyik kevésbé látható következménye, hogy felgyorsíthatja a Hormuztól való strukturális elszakadást. Minél gyakrabban használja Teherán a szorost politikai vagy katonai nyomásgyakorlásra, annál nagyobb gazdasági ösztönző keletkezik a megkerülésére.
Ez egy klasszikus stratégiai paradoxon mivel a szoros rendkívül erős iráni eszköz addig, amíg a világ kénytelen használni. Amíg Teherán stratégiája ezt marad addig erősebb ösztönzést ad ellenfeleinek arra, hogy csökkentsék a jelentőségét.
A 2026-os konfliktus már bizonyította, hogy az alkalmazkodás lehetséges. Szaúd-Arábia több mint napi 5 millió hordóra növelte a Yanbun keresztüli exportját.[19]
Irán számára nem biztos, hogy a racionális stratégia korlátlan ideig fenntartani a szoros körüli válságot. Rövid távon ez növeli a tárgyalási erejét. Hosszú távon azonban gyorsíthatja azoknak a beruházásoknak a megvalósítását, amelyek éppen ezt az erőt csökkentik.
Teherán számára ezért most lehet a legértékesebb a Hormuz-kártya.
Mi lehet a kompromisszum?
A jelenlegi álláspontok alapján egy átfogó békeszerződés rövid távon nehezen látható. Egy korlátozott, több lépcsős megállapodás viszont reálisabb. Ennek első eleme egy iráni–ománi technikai hajózási rendszer lehetne, amely lehetővé teszi a kereskedelmi forgalom fokozatos helyreállítását, de nem ismeri el nyíltan Irán kizárólagos ellenőrzési jogát.
Washington ezzel párhuzamosan korlátozott gazdasági engedményeket tehetne. Ide tartozhat bizonyos befagyasztott iráni pénzeszközök felszabadítása vagy egyes szankciók célzott enyhítése. Teherán cserébe garantálhatná a kereskedelmi hajózás biztonságát és csökkenthetné a regionális katonai nyomást.
Következtetés – két időverseny és egy szoros
Az amerikai–iráni konfliktus jelenlegi állapotát már nem lehet pusztán katonai erőviszonyok alapján értelmezni. Washington katonailag továbbra is fölényben van, de a konfliktus megmutatta, hogy a precíziós fegyverek és légvédelmi elfogórakéták készlete nem korlátlan.
Irán ezzel szemben gazdaságilag lényegesen sérülékenyebb. A háború, az infláció, a szankciók és a kereskedelmi korlátozások minden hónappal növelik a konfliktus belpolitikai költségét. Teherán legerősebb ellensúlya erre jelenleg a Hormuzi szoros.
A szoros lehetővé teszi, hogy Irán saját gazdasági és katonai sérülékenységének egy részét globális gazdasági költséggé alakítsa.
Ha Irán szenved a blokádtól, a világ magasabb energiaárakkal, biztosítási költségekkel és ellátási kockázatokkal fizet.
A Conflict End Matrix saját adatai pontosan ezt az ellentmondást mutatják. A rendszer egyszerre érzékel tárgyalási és deeszkalációs jeleket, miközben a Hormuzhoz kapcsolódó iráni stratégiai leverage növekedését is azonosítja.[11][12]
Van azonban egy harmadik időkorlát is a szoros!
Ha a jelenlegi konfliktus hatására Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és más térségbeli szereplők felgyorsítják az alternatív vezetékek, kikötők és logisztikai útvonalak kiépítését, Irán legfontosabb geopolitikai eszközének értéke fokozatosan csökkenhet.
Ezért a Hormuzi-szoros nem egyszerűen a konfliktus egyik vitás kérdése hanem maga a tárgyalási mechanizmus.
maga a tárgyalási mechanizmus.
Washingtonnak azért lehet érdeke a megállapodás, mert egy hosszú háború katonai és gazdasági költsége nő. Teheránnak azért, mert gazdasági helyzete romlik, miközben a Hormuz által biztosított stratégiai előnye hosszabb távon nem feltétlenül marad változatlan.
A legvalószínűbb rövid távú forgatókönyv ezért nem egy látványos békeszerződés, de nem is feltétlenül egy újabb teljes körű katonai eszkaláció.
Sokkal inkább egy hosszú és törékeny alku következhet. Ebben részleges hajózási megállapodások, gazdasági engedmények, katonai fenyegetések és időszakos incidensek váltják majd egymást.
A valódi fordulópontot pedig valószínűleg nem egy politikai nyilatkozat fogja jelezni. Hanem az a pillanat, amikor a tankerek ismét rendszeresen áthaladnak a szoroson vagy amikor már nincs szükségük erre az útra.
Források
[1] Deutsche Welle: Iran and Oman near landmark shipping agreement, 2026. augusztus.
https://www.dw.com/en/iran-and-oman-near-landmark-shipping-agreement/video-78289660
[2] Reuters: Iran says deal on Strait of Hormuz is close but not enough to open waterway, 2026. augusztus 8.
https://www.reuters.com/world/middle-east/iran-says-deal-strait-hormuz-is-close-will-not-open-waterway-by-itself-2026-08-08/
[3] U.S. Energy Information Administration: World Oil Transit Chokepoints – Strait of Hormuz.
https://www.eia.gov/international/content/analysis/special_topics/World_Oil_Transit_Chokepoints/
[4] Telex / Reuters: Visszaesett a hajóforgalom a Hormuzi-szorosban, közben egyre kisebb az esély az iráni békére, 2026. augusztus 11.
https://telex.hu/kulfold/2026/08/11/csokkent-a-hajoforgalom-a-hormuzi-szorosban
[5] Reuters: Oil climbs, extending gains on dimming U.S.–Iran peace hopes, 2026. augusztus 11.
https://www.reuters.com/business/energy/oil-steadies-near-one-week-highs-us-iran-peace-deal-hopes-dim-2026-08-11/
[6] Reuters: US official: We expect a deal soon between Iran and Oman on Strait of Hormuz, 2026. augusztus 7.
https://www.reuters.com/world/middle-east/us-official-we-expect-deal-soon-between-iran-oman-strait-hormuz-2026-08-07/
[7] Reuters: Proposed Hormuz deal would give Iran control of inbound traffic, sources say, 2026. augusztus 5.
https://www.reuters.com/world/middle-east/us-iran-having-very-good-discussions-trump-says-2026-08-05/
[8] Reuters: Iran says deal on Strait of Hormuz is close but not enough to open waterway, 2026. augusztus 8.
https://www.reuters.com/world/middle-east/iran-says-deal-strait-hormuz-is-close-will-not-open-waterway-by-itself-2026-08-08/
[9] Reuters: Hopes for Hormuz deal fade as Trump demands Iranian reparations, 2026. augusztus 10.
https://www.reuters.com/world/middle-east/iran-ties-hormuz-reopening-us-concessions-several-demands-2026-08-09/
[10] Törésvonalak – Conflict End Matrix: saját fejlesztésű OSINT konfliktus- és stratégiai nyomáskövető rendszer.
https://github.com/mikloshetzer-sketch/conflict-end-matrix
[11] Conflict End Matrix: latest_summary.json, 2026. augusztus 10. – 50 elemzett hír; összesített score: –8; Conflict Index: –0,16; assessment: mild escalation; trajectory: uncertain.
https://raw.githubusercontent.com/mikloshetzer-sketch/conflict-end-matrix/main/docs/latest_summary.json
[12] Conflict End Matrix – Strategic Pressure Model v1.2: strategic_pressure.json, generálva 2026. augusztus 11. – Overall Strategic Pressure Index: 17,2; Iran: 34,4; trend: increase; Hormuz leverage stratégiai indikátor.
https://raw.githubusercontent.com/mikloshetzer-sketch/conflict-end-matrix/main/docs/strategic_pressure.json
[13] Reuters: US has used ‘virtually all’ of its long-range precision missiles during Iran war, 2026. augusztus 4.
https://www.reuters.com/world/us-has-used-virtually-all-its-long-range-precision-missiles-during-iran-war-2026-08-04/
[14] Reuters: Trump says he thinks war with Iran will end ‘pretty soon’, 2026. augusztus 6.
https://www.reuters.com/world/middle-east/trump-says-he-thinks-war-with-iran-will-end-pretty-soon-2026-08-06/
[15] Reuters: Iran’s shattered economy means any success in war may be fleeting, 2026. április 8.
https://www.reuters.com/world/middle-east/irans-shattered-economy-means-any-success-war-may-be-fleeting-2026-04-08/
[16] Deutsche Welle: Is Iran’s middle class being pushed into poverty?, 2026. augusztus.
https://www.dw.com/en/is-irans-middle-class-being-pushed-into-poverty/a-78266361
[17] Euronews: Meddig zsarolhat Irán a Hormuzi-szorossal, és hogyan lehetne megkerülni?, 2026. augusztus 10.
https://hu.euronews.com/2026/08/10/meddig-zsarolhat-iran-a-hormuzi-szorossal-hogyan-lehetne-megkerulni
[18] U.S. Energy Information Administration: Amid regional conflict, the Strait of Hormuz remains critical oil chokepoint.
https://www.eia.gov/todayinenergy/detail.php?id=65504
[19] International Energy Agency: How global oil supplies have readjusted to help fill the huge gap left by the Strait of Hormuz shock, 2026.
https://www.iea.org/commentaries/how-global-oil-supplies-have-readjusted-to-help-fill-the-huge-gap-left-by-the-strait-of-hormuz-shock
[20] International Energy Agency: UAE Habshan–Fujairah bypass capacity, 2026.
https://www.iea.org/about/oil-security-and-emergency-response/strait-of-hormuz
[21] International Energy Agency: Strait of Hormuz – Alternative export routes, 2026.
https://www.iea.org/about/oil-security-and-emergency-response/strait-of-hormuz
