A mai nap hírei alapján az azbesztügy újabb fontos fordulóponthoz érkezett. Több cikk is arra utal, hogy az osztrák bányák azbesztproblémájáról már évtizedekkel ezelőtt léteztek szakmai információk, miközben Magyarországon és Ausztriában tovább folytatódnak a gyakorlati intézkedések és lezárások. A mostani fejlemények már nemcsak környezetvédelmi és infrastruktúra-kezelési kérdésekről szólnak, hanem egyre erősebben megjelenik az ügy gazdasági és történeti dimenziója is [1][2].
A Nyugat.hu és a G7 által feldolgozott osztrák dokumentumok szerint az érintett burgenlandi bányák esetében már az 1990-es években is készültek olyan mérések, amelyek azbeszttartalmú kőzet jelenlétére utaltak [1][4]. A G7 a bécsi Falter oknyomozására hivatkozva arról ír, hogy egyes iratok alapján már 1994-ben léteztek vizsgálatok a szennyezettségről, sőt egy korábbi geológiai tanulmány még a harmincas évekből származó rechnitzi megfigyeléseket is említ [4][5].
A mai hírek egyik legfontosabb magyarországi fejleménye, hogy lezárták a szentgotthárdi máriaújfalui Hársas-tó körüli sétányokat [2][3]. A Nyugat.hu és a VAOL beszámolói szerint a korábbi felújítás során olyan zúzottkövet használhattak fel, amely osztrák eredetű lehetett, ezért elővigyázatossági intézkedésként lezárták az érintett szakaszokat [2][3].
A szentgotthárdi eset azért különösen figyelemre méltó, mert ismét egy rekreációs és turisztikai terület került a vizsgálatok középpontjába [2][3]. Az elmúlt hetekben hasonló ügyek merültek fel játszóterek, parkolók, sportlétesítmények és közintézmények környezetében is Nyugat-Magyarország több településén [1][2].
A mai cikkekben erősebben megjelent az ügy gazdasági háttere is. A Telex G7 összefoglalója szerint az érintett osztrák bányák az elmúlt évtizedekben jelentős exportbevételhez juthattak a magyarországi szállításokból [4]. A cikk becslése szerint az elmúlt közel harminc év során több tízmilliárd forint értékben kerülhetett Magyarországra az érintett útépítési anyagból [4].
A G7 szerint a szállítások nemcsak Vas vármegyét érinthették, hanem más magyarországi térségekbe, köztük Budapest környékére is juthatott az osztrák eredetű zúzalékból [4]. Ez összhangban áll azokkal a korábbi NAV-adatokkal, amelyek szerint több mint 250 magyar település szerepelhet a szállítási listákban [4].
Az osztrák médiában közben tovább erősödik a politikai és szabályozási vita. A Greenpeace és több osztrák médium szerint a jelenlegi helyzet nem egy hirtelen kialakult probléma, hanem hosszabb idő alatt felhalmozódott szabályozási és ellenőrzési hiányosság következménye [5]. A bányacégek ugyanakkor továbbra is vitatják egyes kockázatok értelmezését és a felelősség mértékét [5].
A mai fejlemények összességében azt mutatják, hogy az ügy hangsúlya fokozatosan eltolódik a kizárólag helyi intézkedésektől a teljes ellátási lánc, a korábbi hatósági döntések és a több évtizedes exporttevékenység vizsgálata felé [1][4][5]. Miközben Magyarországon tovább folytatódnak a helyszíni lezárások és mintavételek, Ausztriában egyre inkább az válik központi kérdéssé, hogy ki, mikor és milyen mértékben tudhatott az azbeszttartalmú szerpentinit problémájáról [4][5].
Források
[1] Nyugat.hu – Már 32 éve is tudtak róla, hogy azbeszttel szennyezettek lehetnek az osztrák bányák
[2] Nyugat.hu – Lezárták a máriaújfalui Hársas-tó sétányait
[3] VAOL – Szentgotthárdon lezárták a Hársas-tó sétányát
[4] Telex G7 – Az osztrák bányák és a magyarországi kavicsimport gazdasági háttere