A hátország már rég nem biztonságos – Ukrajna és Oroszország mélységi csapásai

Az elmúlt hét támadásai az orosz energiainfrastruktúrától az ukrán kikötőkig

Az elmúlt hét mélységi csapásai egyre világosabban mutatják, hogy a háború földrajzi határai messze túlnyúlnak a frontvonalon. Ukrajna nagy hatótávolságú drónjai több száz kilométerre fekvő orosz olajfinomítókat és ipari létesítményeket értek el, miközben Oroszország továbbra is rakéta- és dróncsapásokkal támadta Ukrajna nagyvárosait, kikötőit és logisztikai infrastruktúráját. A két támadási rendszer céljai és földrajzi mintázatai eltérnek, de ugyanabba az irányba mutatnak: a stratégiai hátország mindkét oldalon egyre közvetlenebb részévé válik a háborúnak.

Az elmúlt hét mélységi támadásai alapján a két fél eltérő célrendszert követett. Az ukrán csapások földrajzilag jóval nagyobb mélységben érték Oroszország területét, és elsősorban az energia-, finomítói és logisztikai infrastruktúrára koncentráltak. Az orosz támadások ezzel szemben Ukrajna stratégiai hátországának több pontját érintették, de a súlypont egyértelműen a nagyvárosokra, a fekete-tengeri kikötőkre és az ezekhez kapcsolódó logisztikai rendszerekre került.

Az első térképen az ukrán támadások nagy földrajzi szóródása a legszembetűnőbb. A célpontok a Krasznodari határterülettől és a Fekete-tenger térségétől egészen Tatárföldig, Baskíriáig és Jaroszlavlig húzódnak. Ez már nem egyszerűen a határ menti orosz infrastruktúra támadását jelenti. A kiválasztott célpontok azt mutatják, hogy Ukrajna képes több száz kilométeres mélységben is fenntartani a csapásmérő nyomást.

A hét egyik legfontosabb mintázata az orosz olajfeldolgozó infrastruktúra ismételt támadása volt. Augusztus 6-án a jaroszlavli Slavneft-YANOS és a baskíriai Bashneft-Novoil finomító került célkeresztbe. A jaroszlavli létesítménynél jelentős tűz keletkezett. A Reuters szerint a létesítmény évi mintegy 15 millió tonna nyersolaj feldolgozására képes, így nem marginális ipari objektumról van szó.[1] A térképen megjelenő támadási pontok alapján ez az energiaszektor elleni kampány földrajzilag is egyre szélesebb körű.

Augusztus 8-án az Ilsky és a Syzran finomítót is támadás érte. Az ukrán vezérkar mindkét célpont elleni támadásról beszámolt. Ugyanekkor az orosz támadási hullám Kijevet és környékét érte, ami jól mutatja a két fél mélységi csapásainak párhuzamos intenzitását.[2] Az ukrán stratégia szempontjából a finomítók visszatérő célpontként való kiválasztása logikus. Ezek egyszerre kapcsolódnak az orosz belső üzemanyag-ellátáshoz, a katonai logisztikához és az exportbevételhez.

A tendencia augusztus 10-én tovább erősödött. Ukrán drónok elérték a Tatárföldön található TANECO finomítót Nyizsnyekamszkban. A célpont mintegy 800 kilométerre fekszik Moszkvától keletre. A Reuters által ellenőrzött felvételeken füst volt látható a finomító felett. Az ukrán hadsereg vállalta a létesítmény elleni támadást. A csapás ugyanakkor súlyos civil veszteségekkel is járt: az orosz hatóságok legalább 13 halottról és 39 sérültről számoltak be.[3] Ez arra is rámutat, hogy a nagy hatótávolságú UAV-műveletek növekedésével a katonai-gazdasági célpontok elleni támadások civil következményeinek kockázata is emelkedik.

A térképen Belgorod, Novorosszijszk és Ufa is megjelenik. Belgorodban augusztus 9-én hat ember halálát jelentették egy ukrán dróntámadás után. Ugyanezen támadási hullám során Novorosszijszk térségében dróntörmelék létesítményekre és lakóépületekre zuhant, Ufában pedig egy építés alatt álló épületet és egy darut ért találat.[4] Ezek az események azonban más kategóriába tartoznak, mint a finomítók elleni csapások. A térképi kép ezért két párhuzamos tendenciát mutat: a célzott energetikai kampányt és a nagyszabású drónhullámok járulékos vagy kevésbé egyértelmű célpontjait.

Az orosz mélységi támadások térképe földrajzilag koncentráltabb. A fő célterületek Kijev és térsége, Harkiv, valamint az ukrán fekete-tengeri kikötőrendszer. Ez nem jelenti azt, hogy az orosz támadások kisebb stratégiai mélységben zajlanak. Inkább azt mutatja, hogy Moszkva az ukrán gazdasági, logisztikai és politikai jelentőségű csomópontokra koncentrál.

A Fekete-tenger különösen fontos. Augusztus 4-én az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy három hajót támadott meg Mikolajiv kikötőjében, továbbá a csornomorszki konténerterminált és egy drónokat, illetve drónalkatrészeket tároló raktárt is. Ezeket az állításokat a Reuters nem tudta függetlenül ellenőrizni.[5] Ezért ezeket az eseményeket nem célszerű ugyanolyan bizonyossággal kezelni, mint a több forrás által megerősített támadásokat.

A kikötők elleni nyomás azonban ettől függetlenül jól dokumentált. Az elmúlt hetekben a fekete-tengeri hajók, terminálok és exportútvonalak elleni támadások számottevően növekedtek. A Reuters értékelése szerint a Fekete-tenger egyre inkább nemzetközi kereskedelmi kockázati ponttá válik, mivel egyszerre érinti az ukrán gabonaexportot és az orosz, illetve kazah energiaszállításokat.[6] Ez az orosz támadások mögött gazdasági nyomásgyakorlási dimenziót is jelez.

Augusztus 8-án ismét Kijev és a főváros környéke került célkeresztbe. Oroszország hat ballisztikus rakétát és 151 drónt indított Ukrajna ellen. Az ukrán légvédelem 135 UAV-t megsemmisített, de a ballisztikus rakétákat nem sikerült elfogni. Pukhivkában egy hároméves gyermek és nagyszülei haltak meg, Kijevben pedig külön ballisztikus támadás okozott halálos áldozatot. Kereskedelmi létesítmények és raktárak is károsodtak.[2] Az eset ismét kiemelte az ukrán ballisztikusrakéta-védelem korlátait.

Augusztus 9-én a hangsúly Odeszára és Harkivra helyeződött. Odesza kikötőjét drónok és rakéták támadták. Energia-infrastruktúra is megsérült, és jelentős áramkimaradások alakultak ki. Harkivban egy többszintes lakóépületet ért találat, amelyben három ember meghalt és 37 megsebesült.[7] A két helyszín funkciója eltérő: Harkiv katonai és ipari szempontból frontközeli stratégiai város, míg Odesza Ukrajna külkereskedelmének egyik legfontosabb kijárata.

A két térkép együtt ezért egy egyre világosabb támadás–ellentámadás struktúrát mutat. Ukrajna főként Oroszország energetikai és logisztikai mélységét próbálja támadni, miközben Oroszország Ukrajna városi, kikötői, energetikai és logisztikai rendszerére gyakorol folyamatos nyomást. A földrajzi különbség jelentős. Az ukrán támadások esetében a nagy távolság önmagában is képességdemonstráció. Az orosz oldalon viszont a rendszeres, nagy volumenű rakéta- és UAV-hullámok jelentik a fő erőt.

Az elmúlt hét egyik legfontosabb következtetése ezért nem egyszerűen a támadások számának növekedése. Sokkal inkább az, hogy a hátország fogalma mindkét fél számára fokozatosan veszít korábbi biztonsági jelentéséből. Ukrajna képes mélyen Oroszország belsejében stratégiai energiainfrastruktúrát támadni. Oroszország pedig továbbra is képes Ukrajna teljes területére kiterjedő, nagy volumenű rakéta- és drónműveleteket végrehajtani. A következő hetekben ezért érdemes külön figyelni arra, hogy az ukrán finomítók elleni kampány tovább terjed-e földrajzilag, illetve hogy az orosz fél fokozza-e a fekete-tengeri kikötőrendszer és az ukrán energiainfrastruktúra elleni támadásokat.